Mese a fenyőről, amit derékba tört a vihar.
A történet valós eseményeket ír le. A fenyő, amit a képen látsz az a fenyő.
Forgassuk vissza az idő kerekét úgy harminc évvel.
Akkor még minden más volt. Adott egy ifjú pár, előttük az élet. Gyakran töltötték idejüket egy kis erdő széli házban a Börzsönyben. Ez a kis faház sok komfortosnak mondott összetevőt nélkülözött. Masszív vaskályha adta a meleget. Még a vizet is kannákban kellett felvinni. Hóban, sárban csak gyalog lehetett megközelíteni.
Mégis sok boldog pillanat tanúja lehetett ez kis erdőszéli ház.
A férj édesapjának kedvenc helye. Tavasztól-őszig ő itt élt. Sok barátra tett szert az idők során. Naponta meglátogatta a helyi pásztor. Ismerték a környékbeli boltokban.
Kedvelték és szerették, különösen sajátos humorát. Mert mindennek meglátta a vicces oldalát.
Szeretett tréfákat kitalálni.
Egyik ilyen alkalommal elhatározta megtréfál bennünket. Akadt néhány szőlőtőke a kertben. Soha, egyetlen fürt szőlőt nem láttam rajta. Egyszer aztán, amikor kiértünk, azzal fogadott, hogy nézzük milyen gyönyörű fürtök lepték el a terméketlennek hitt szőlőtőkéket.
És tényleg. Hatalmas fürtök bújtak meg a levelek között. Gyanítottuk, hogy itt valami nem gömbölyű. Gyanúnkat csak erősítette, hogy alig bírta visszafogni a nevetést apósom.
Aztán közelebb mentünk, és fény derült a turpisságra.
Apósom vett néhány szőlőfürtöt és spárgával hozzáerősítette a tőkékhez.
Gurultunk a nevetéstől.
Történt egy tavaszi napon, hogy hatalmas vihar tombolt az erdőben. Sok fa áldozatául esett, köztük a kert egyik dísze, egy kis növendék fenyő, úgy méteres lehetett akkor.
Teljesen kettétörte a vihar.
Apósom nem akarta veszni hagyni kedvenc fenyőjét. Gondolt egyet, helyére illesztette a fenyőcske letört törzsét, körbetekerte újságpapírral, és dróttal jól megerősítette, hogy biztosan tartson a kötés. Minden nap megszemlélte, bíztatta, babusgatta.
Senki nem adott volna egy lyukas garast sem, hogy sikerrel jár.
Telt-múlt az idő, eljött az ősz, és láss csodát, a fenyő két darabja egybeforrt. Szebb lett, mint valaha.
Eltelt néhány év. Egy nap aztán minden megváltozott. Szeretett apósom úgy döntött más dimenzióban folytatja útját.
A ház, a kert már nem volt ugyanaz. Így eladásra került, túl sok volt az emlék.
Amikor elköszöntünk a háztól, előkerültek a tréfás történetek, amiket itt éltünk meg apósom jóvoltából.
Eszünkbe jutott a kis fenyő, és az ő hányatott sorsa. Ez a fenyő másnak csak egy a sok közül, de nekünk egészen másról mesélt. Szeretett apósom hozzáállását mutatta az élethez.
Úgy döntöttünk valahogy megtartjuk. Kertes házban élünk, adott volt a lehetőség, hogy átköltöztetjük.
Sok esélyes egy ilyen átültetés, de mi bíztunk benne, hogy sikerül nálunk gyökeret eresztenie.
Így is történt. A mi kis fenyőnk újra összeszedte magát és velünk maradt.
Ma is a kertünk dísze, és még sok minden más.
Köszönöm, hogy elolvastad a fenyőnk történetét.
Legutóbbi hozzászólások